Adományok

„Jutalmam, hogy tehetem” – így hangzik a református diakonisszák jelmondata, akik a múlt század közepéig betegápolási feladatokat láttak el egyházunk fogyatékos-gondozó intézeteiben, árvaházaiban. Ha egy közösséghez csatlakozunk, majd annak tagjává válunk, felmerülhet a kérdés, hogy a gyülekezet nem létezhet csak úgy magától. Fennmaradásához a tagok hozzájárulására van szükség, nincs erre sem állami támogatás, sem EU-s pályázat: a fűnyírásra, kertgondozásra, takarításra, rendezvények szervezésére mind-mind önként kell jelentkezni. Ami nem váltható ki munkával (a közüzemi számlák, bérek, karbantartási kiadások, stb.) arra pedig pénzt kell előteremteni. Egy gyülekezet nem létezhet csak úgy magától: bennünket, mint közösséget, Isten hívott létre, és nem emberi akarat. Valaki fizetett értünk. Isten drága kincset, kegyelmet adott nekünk Jézus Krisztus haláláért. Ezért mondhatjuk mi is: „jutalmam, hogy tehetem”. Mert viszonzásra késztet, amit Istentől kaptam. „Hogyan hálálhatom meg, Uram, jóságodat?” „Mit tehetek, hogy a magam gyenge módján viszonozzam szeretetedet?” Ez a helyes akarat, amellyel a közösségben kibontakoztathatom erőmet, felajánlhatom képességeimet. A gyülekezet nem létezik tehát magától. Benne Istennek tesznek szolgálatot mindazok, akik hálát éreznek saját új életük felett, és ezt a hálát a közösség felé gyakorolják.

A konkrét adakozásra pedig a templomi persely nyújt lehetőséget vasárnaponként. Ezen kívül a banki átutalást is igénybe vehetjük, folyószámlánk száma a Kapcsolat menüpont alatt olvasható. Többen állandó havi megbízást adnak bankjuknak, ami a pénztárosoknak megkönnyíti a tervezést. Hagyományos úton is fizethetünk egyházfenntartói járulékot: csekken vagy személyesen az alkalmak előtt és után.